Vadlóparádé…

Lehetne most mindenféle jelzőkkel kezdeni, no meg azzal, hogy van olyan, amikor egy álom valóra válik, de azt hiszem elég, ha egyelőre csak annyit írok: egy hétig vezettem a Ford legendás autóját a Mustangot. Gondolom, emiatt, sokan irigyelnek, ám ha még azt is hozzáteszem, hogy a V8-as ötliteres változat volt az útitársam, tovább nő a sóvárgók tábora.

Mondhatnám, nem kell egy Mustangból olyan nagy ügyet csinálni, de nem tehetem, hiszen, amerre gurultam, suhantam, vagy éppen gyorsítottam, száguldottam, szem nem maradt szárazon… Pedig a hazai autórajongók már jó ideje megszokhatták, hogy a magyar utakon is feltűnik olykor egy egy Mustang, de a varázslat ezek szerint, nem múlik. Bár nem az első között vezettem a „legendát”, mégis megkaptam, vagy inkább még nekem is jutott a kocsinak járó tiszteletből, rajongásból. „Beindítaná a motort, hogy legalább a hangját hadd halljam” mondta egy középkorú férfi, amikor tágra nyílt szemekkel odalépett az autóhoz, és valóban: ahogy meghallotta a V8-as kezdő akkordjait, majd elolvadt. Senkit sem akarok untatni az ehhez hasonló történetekkel – lenne belőle bőven –, így inkább csak a saját tapasztalataimat osztom meg az olvasókkal.

mustang-elulrol

Hibát követ el, aki szőrszálhasogatóan kezdi firtatni a Mustang képességeit. Ahogy édesapám mondta annak idején „Kákán is lehet csomót találni”, de ezt most én kihagynám. Persze lehet taglalni, esetleg fintorogni, hogy milyenek a belső anyagok, milyenek az illesztések, mennyire szűkös hátul a lábtér, milyen a műszerezettség, és még sorolhatnám a tesztautók minősítését szolgáló szempontokat, de jómagam eltekintenék ettől. Részben azért, mert ízlések és pofonok különbözőek, másrészt pedig azért, mert minden nézőpont kérdése. És ha megnézzük, milyen autót kapunk kevesebb, mint 15 millió forintért, akkor aligha van helye fanyalgásnak. Arról nem is beszélve, hogy a Mustangnál lényegesen drágább riválisoknál is lehet találni, egy egy nem tetsző megoldást…

garaszban-must

A karosszéria úgy ahogy van nemcsak sportos, hanem szinte szemet gyönyörködtetően szép is. A vonalak, az élek, az ívek, a lámpatestek tökéletes egységet alkotnak. A motorháztető mintha sohasem érne véget, de az tökéletes orrész bizonyítja, jól bántak a ceruzával a tervezők. Az pedig, amit ez az ötliteres V8-as motor nyújt, azt aligha érheti szemrehányás. Bevallom, amikor először megláttam a kijelzőn a városi átlagfogyasztást – 18 liter –, kicsit a szívemhez kaptam, de aztán egyre jobb barátságba kerültem a Mustanggal. Bizonyíték erre, hogy autópályán 130-140-es tempónál, 9,4 volt az átlag. Még a kátyús, zegzugos pesti utcákon is élmény volt az autózás, ugyanis ez az az autó, amellyel éppolyan jó érzés ötvennel poroszkálni a városi forgatagban, mint száguldani egy adott pillanatban. Talán már említettem, hogy amikor a motortérből beszűrődik a 421 vadló „nyerítése”, az nem mindennapi élmény. Először hihetnénk mennydörgésnek is, de ahogy csillapodik a „vihar”, és helyre áll a rend a nyolc hengerben, olyan, mintha egy kellemes bariton szimfóniát hallgatnánk egy koncertteremben. Ez az érzés akkor sem változik – sőt –, amikor a több mint négyszáz paci vágtatásba kezd, a különbség csupán annyi, hogy akkor már a volán mögött dolgozik bennünk az adrenalin, és csak arra figyelünk, ahogy fogynak a méterek, a fülünkben kellemesen bódító motorkoncert hallatszik, és egyre inkább hatalmába kerít bennünket az endorfin nevű boldogság hormon…

Ám akinek ez is kevés, az megnyomhatja a Sport, vagy Track fokozatot a menetkapcsolón – ez utóbbi funkcióban ESP nélkül autózhat –, vagy egy egy piros lámpámnál kipróbálhatja, milyen is, amikor egy Mustang 4,8 másodperc alatt gyorsul százra. Közben érzékelheti, hogy az elöl kettős MacPherson, hátul multilink futómű milyen komfortérzetet nyújt a 19 colos kerekekkel. Attól nem kell tartanunk, hogy a jó formájú bőrülésekbe beleizzadunk, mert nemcsak fűtés, hanem üléshűtés funkció is tartozik a Mustang komfortjához. És ha már komfort, nemcsak az utastér hozza az a Mustang színvonalat, hanem a 408 literes csomagtér is megfelel az elvárásoknak.

Ha most megkérdezik tőlem, miért kellett 50 évet várni arra, hogy az amerikai legenda hivatalosan is elérhető legyen Európában, Magyarországon, akkor a válaszom: fogalmam sincs… Ha viszont azt kérdezik érdemes volt-e ennyi ideig várni a nagy találkozóra, akkor igennel válaszolok. Lehet, hogy így nagyobb az öröm, de az elveszett pillanatokat, az elmulasztott élményeket semmi sem pótolja. Úgy van ez akár a szerelemben…Mert az elmúlt öt évtizedben azért csak történt egy s más a legenda életében. És – valljuk be – ezekről lemaradtunk, még ha a Mustang imádat múlhatatlan is…

Török Ferenc
Fotók: Török Levente