Szalayék újjászületése

Védőangyalok az Opel Mokkában
Bizonyára sokan meglepődtek, mikor az országos bajnokság bábolnai futama után a helyezettek között, nem találkoztak a Szalay-Bunkoczi kettős nevével. A Selyemút-ralira készülő kiváló páros – akik közül a navigátor Bunkoczi nemrég épült fel a dakaron szerzett súlyos gerincsérüléséből – amolyan főpróbának tekintette a bajnoki futamot. Még véletlenül sem gondolták, hogy pont nélkül fejezik be a versenyt, és még pályafutásuk folytatás veszélybe kerül.

Az egyik hosszú, egyenes szakaszhoz nagy sebességgel érkező Opel Mokka váratlanul a levegőbe repült, és csak több szaltó után landolt a földön. Szerencsére a rutinos autósok megúszták kisebb sérülésekkel a kiválóan épített autóban, és így – ahogy Szalay is fogalmazott a bukás után – a folytatás következhet. „Minden rendben, megyünk tovább” – jelentette ki Szalay Balázs néhány órával azután, hogy élete talán legnagyobb bukását szenvedte el a tereprali országos bajnokságon. Az Opel Mokka hatot-hetet pördült a levegőben, mielőtt megállt. Szinte egyetlen ép eleme sem maradt, de megóvta a versenyzőket: Szalay Balázst kórházba szállították (természetesen a navigátora is vele tartott), ahol megállapították, hogy kificamodott a válla, és kisebb agyrázkódást szenvedett a zúzódások mellett, amelyek nyilván nagyon fájnak majd az elkövetkező napokban, Bunkoczi László pedig megúszta zúzódásokkal.

A vasárnapi napnak hatalmas harci kedvvel vágott neki az Opel Dakar Team kettőse, és magát az ominózus szakaszt is nagyon élvezték a fiúk. „Kétszer kicsit túlcsúsztunk, de alapjában véve nagyon jól éreztük magunkat. A cél után húsz méterrel azonban volt egy árok, amibe körülbelül 160 km/órás sebességgel érkeztünk meg. A huppanó kicsit megdobta a kocsi hátulját, és onnantól kezdve csak pörögtünk. Igyekeztem arra koncentrálni, hogy a kezem az autón belül maradjon, de miután az ajtó az első szaltónál leszakadt, a másodiknál sajnos kiért a könyököm és kiugrott a vállam. De szerencsére nincs ennél komolyabb baj, és az orvosok szerint három hét múlva már ez is rendben lesz” – mesélte a történteket Szalay.

S hogy miként látta mindezt Bunkoczi László a jobb oldali ülésből? „Olyan gyorsan lezajlott az egész, hogy megijedni sem volt idő – igaz, az az időszak, amíg forogtunk a levegőben olyan volt, mintha lassított felvételen néztem volna, és nagyon vártam, hogy legyen már vége. A gödör nem volt jelezve az itinerben, megdobta a kocsi hátulját, és előbb előre, majd oldalra bukfenceztünk, végül pedig a menetiránynak háttal az útra estünk vissza, négy kerékre. Akik látták, azt mondták, hogy valami nagyon magas nehézségi fokú tornamutatványt adtunk elő, és nézni is rossz volt. Sohasem estünk még ekkorát, szinte csoda, hogy a Mokka így megvédett minket, viszek mindjárt egy tálca sört a fiúknak, akik építették. Hatalmas dolog, hogy abból a szemlátomást nem autó formájú járműből mi így kiszálltunk” – nyilatkozta Bunkoczi László.

Ahogy mondani szokták, rosszabbul is végződhetett volna, de szerencsére nem így történt, és remélhetően most már elhagyja Szalayékat a balszerencse, és csak a minél jobb eredményekért izgulhatunk. Az viszont mindenképpen elgondolkodtató, hogy miért nem szerepelt a balesetet okozó gödör, árok az itinerben…? Ha a szervezők tudták és nem jelölték, az a baj, ha nem vették észre az, mert azzal nem lehet védekezni, hogy „miért nem mentek lassabban Szalayék?” – hiszen ez egy autóverseny volt, amin a gyorsaság számít és nem a lassúság…